Szimbólumok jelentése
Ankh kereszt: Az élet hieroglifájából származtatott jel, ég és föld egységének szimbóluma. A halhatatlanságot, a rejtett bölcsességet, a boldogságot és a nemek egybefonódását szimbolizálja. Ízisz egyik állandó jele, de sok más istenség kezében is láthatjuk. Védelmező képességet is tulajdonítottak neki.
Borostyán: Lassan növekvő örökzöld erdei kúszónövény, a halhatatlanság, az öröklét szimbóluma. Mivel azon ritka fajok közé tartozik amelyik a hó alatt is megél, a szükség idején a túlélés szimbóluma. A keresztény szimbolikában a halál és a halhatatlanság, a barátság és a szeretet jelképe. Sajátossága, hogy élősködő kúszónövény, így mint az idő (Szaturnusz), mindent elpusztít, de egyben a ragaszkodás szimbóluma is.
Buddha: eredeti neve Gautama Sziddhartha, később kapta a Sakja klán bölcsét jelentő Sakjamuni nevet. A Buddha szó szerint felébredettet jelent és nemcsak a történelmi Buddha viselte. A buddhista irodalom legalább 13 emberi megszabadultat ismer és számtalan transzcendens Buddha is létezik.
Csigavonal: A Holddal összefüggő szimbólum. Az egyiptomiaknál az élet fejlődését jelentette, de a keresztény ikonográfiában a restség, a tunyaság megjelenítője lett. A csiga a köznyelvben is a lassúság állandó jelzője.
Csillag: Az emberiség történetének kezdetétől a csillagok, a bolygókkal és a hasonló, sugár formájú virágok a leggyakrabban megjelenő motívumok a képző- és iparművészetben, az emberi alkotásokban. Ősidőktől fogva az istenek, az angyalok és a hősök megtestesülései, az örökkévalóság, a halhatatlanság, a bölcsesség, a végzet és a remény szimbólumai. Mezopotámiában a csillag alak az ékírás alapját adja. Szintén ők dolgozták ki a ma is ismert asztrológia alaptételeit. Egyiptomban a csillag hieroglifával írták le az isten szót. Az ősi hitrendszerekben az égtájak őrei, a mennyek oszlopai és sok kultúrában a halottak szellemei, melyek ilyen értelemben felsőbbrendű lények, mert testüktől megfosztva is őrzik a lélek erejét. Vannak különösen fontos szereppel rendelkező csillagok a szimbológiában, ilyen pl. a Nap (részletesen ld. a Nap címszó alatt) és a a Sarkcsillag, mely a világtengely földi meghatározója, az ég köldöke, a világ kapuja. Egy ószövetségi jóslat a Messiást csillagként említi, ezért a Megváltó jelképe lett, ezért kapott a zsidó hitben is központi szerepet a hatágú csillag. Míg a hétágú csillag a lélek hét ajándékát szimbolizálja, addig a nyolc ágú az újjászületés jelképe. A misztikában a beavatottak jele a csillag.
Delfin: Fejlett intelligenciájú, különleges tengeri emlős. A női őselem a tenger, a jóstehetség, a jóindulat, a szépség, a játékos kedv, a fiatalosság, a gyorsaság, az újjászületés és a bölcsesség szimbóluma. Az antik mitológiákban az ember segítője, a lélek vezetője a halál után, a hajózás és a tengerészek patrónusa. A delphoi jósda a delfinről kapta nevét. Jézus jelképe az őskereszténységben a delfin (tüdős hal), mint a lélek megmentője, amely már előtte is nagyon sok nép hitvilágában szerepel, pl. a dogonoknál, a délamerikai indiánoknál, az egyiptomiaknál. A hitvilágban a delfin csillagképben található a túlvilágra vezető átkelőhely, ahonnan a delfin révészek vezetik át a lelkeket a Boldogság szigetére.
Két delfin, vagy delfin horgonnyal az arany középút jelképe.
Drágakő: A fény, a csillogás, a gazdagság, a hatalom jelképei. Áttételesen kapcsolatba hozhatók az alkimista „bölcsek kövével” és a Szent Grállal, amit égből hullott varázskőnek is neveznek.
Élet virága: körben hat egyforma körből álló virágforma, amely az ősi misztérium vallásokban és a gyerekek rajzain jelenik meg leggyakrabban. Az elpusztíthatatlan élni akarás és az élet tiszteletének jelképe.
Felfelé mutató háromszög: az anyagot jelképezi, mely a szellemi szférák felé törekszik, ezért a törekvés szimbóluma.
Fénysugár: A tudás, a felismerés fénysugárként jelentkezik elménkben, de félreérthetetlen szimbóluma összeköttetésben van azzal a misztikus ködbe burkolódzó lehetőséggel, amit megvilágosodásnak nevezünk. Ez a buddhizmusban a megszabadulással azonosított fogalom.
Glória: Az égi kegyelemben való részesülés jele, elválaszthatatlan a fénytől, így a megvilágosodás, a megdicsőülés, a megigazulás jelképe. Transzcendens tudást, bölcsességet, szellemi hatalmat jelenít meg. Szinte minden vallásban az istenek, a félistenek, az égi lények és a szentek ábrázolásánál láthatjuk, mint a fejüket vagy testüket körülvevő dicsfényt.
Gyémánt: A legértékesebb drágakő. Az élet, a fény, a tisztaság, a romolhatatlanság, a törhetetlenség, a megnemesedés, a tartósság, az őszinteség és az ártatlanság jelképe.
Gyűrű: Az összetartozás jelképe. A négyszöggel együtt a keretek közé szorítás szimbóluma. Az önmagába visszatérő, végtelen jellel díszített gyűrű hasonló jellegű az indián, a kelta, az ősmagyar és más népek díszítéseihez, a baj és az ártás elhárítására alkalmas eszköz.
Háromszög: A háromszög a harmónia, az egyensúly, a bölcsesség, az erő, a szépség, a kiáradó fény és a szintézis szimbóluma. Az isteni teremtőerő, felfelé fordítva a férfi, lefelé fordítva a női aspektust jeleníti meg.
Hold: A női jellegű erők, a jin, szimbóluma. A Nap által képviselt férfi erők kiegyensúlyozója, annak duál párja. A szépséget és az éjszaka sötétjében is megnyilvánuló fényt jelképezi. A buddhizmusban a béke és a tisztaság szimbóluma. Folyamatos alakváltásai miatt a változékonyság, a növekedés, a visszahúzódás, a termékenység, az elmúlás jelképe. Fizikai paraméterei alapján a Földet kísérő kisbolygó, fénye a nap fényének visszatükröződése csupán. Különlegessége, hogy a Földről nézve egyik oldala mindig árnyékban van, ezért azt sosem lehet megfigyelni. Innen ered különös rejtélyessége, mely megmozgatja az emberi fantáziát.
Hórusz jobb és bal szeme: Ozirisz halála után Ízisz összegyűjtötte Ozirisz testrészeit és nászukból született meg Hórusz. Sólyomként napkoronggal vagy sólyomfejű emberként ábrázolják leggyakrabban. Ő győzte le Széth istent. Más változatokban Ré-napisten fia, a felkelő Nap ura, a sötétség legyőzője, a világosság istene. Két szeme a Nap és a Hold, ezt szimbolizálja a mandalában a két szem mellett látható napkorong és félhold.
Az ősi egyiptomi misztérium iskolák két részre oszlottak attól függően, hogy férfias jellegű (bal agyféltekés) tudományos oktatást, vagy nőies jellegű (jobb agyféltekés) ezoterikus tanításokat adtak át. A két „szem” együttese adja a teljes tudást. Ozirionba (beavatási hely) a két szem között, a 6. csakrán keresztül (harmadik szem) léphetünk csak be.
Hullámok: A periodikus haladás szimbóluma, melyet a szél hoz létre. A végtelennek, a kiszámíthatatlanságnak és az idők állandó váltakozásának metaforája.
Igazgyöngy: Vénusz istennő szent szimbólumában, a kagylóban fejlődtek ki, mint a legfőbb értékeknek, a tisztaságnak, az égi tökéletességnek, az egység állapotának, a kozmikus életnek és törvényeinek megtestesülései. Mivel a kagyló könnye igazából a gyöngy, a szenvedést és az áldozathozatalt is szimbolizálja. Ezért kapnak a menyasszonyok gyöngysort az esküvőre.
Indák: Az örökös mozgás, a nyughatatlanság, a folytonos változás megjelenítője. A termékeny ötletesség, az életösztön kifejezése.
Jin-Jang: a kínai szimbológiában a Tao vagy a „Legfelső Valóság” manifesztációja. Az uralkodó két ellentétes erő tökéletes egyensúlyát jelképezi. Szétválásuk poláris erőkre, úgy mint jó és rossz, csak az emberi nézőpont subjektivitásában lehetséges. A Menny és a Föld, melynek keveredéséből az 5 elem (tűz,föld,fém,víz,fa) született és az egész kínai világnézet alapját képezi. Szabályosan megrajzolva, az elválasztó hullámvonal hossza megegyezik a kör kerületének a felével, a részek egyenkénti kerülete pedig azonos az átfogó kör kerületével. A kis belső körök a két rész kölcsönös, elválaszthatatlan függőségét mutatja.
Kába-Kő: Az iszlám világ központja. Rejtélyes eredetű, feketés szürke, kocka formájú kő, valószínűleg egy meteorit. A hit szerint még Ádám kapta Allahtól. Az épület, melybe beépítették, belül fehér márvány, kívülről egy fekete lepel borítja. A Kábát angyali sugallatra Ábrahám építtette, akit prófétaként tisztelnek. Az iszlám hívei számára kötelező életükben legalább egyszer elzarándokolni Mekkába és megtenni a szent köröket a Kába-kő körül.
Kagyló: Női szimbólumnak tekinthető, hiszen szervesen kapcsolódik a víz elemhez és formája is befogadó, kerekded. A védelmező anyaméh jelképe. Gyakran használták beavatásoknál, sámán szertartásokon, mintegy a gonosz szellemeket távoltartó eszközt. Kínában a túlvilági jó szerencse és a feltámadás szimbóluma. Az antik mitológiák több női istensége is kapcsolatban van a kagylókkal. Az őskeresztényeknél a szív jelképe és szintén utalás a feltámadásra, a keresztelő szertartások elengedhetetlen eszköze volt. Szűz Mária és Szent Jakab jelvénye.
Kapu: Az átjárhatóságot jelképezik két elválasztott rész között (pl. kint-bent, földi-égi szférák, pokol-mennyország, börtön-szabadság stb.). A zárt kapuk a titkok kimondhatatlanságának szimbólumai. A beavatások mindig szóban át nem adható tudást közvetítenek, melyek mint élő tapasztalatok, élmények kerülnek a beavatott tudatába.
Kard: A Mars, jelképe a kard és a tőr. Mars görög mitológiai hadisten, a harc, az erő, a dinamizmus megtestesítője. A buddhizmusban is megjelenik a lángoló kard spirituális aspektusában, mint a nemtudást átvágó bölcs Mandzsusri Bodhiszatva atribútuma.
Kehely: A kelyhet rengeteg helyen megtalálhatjuk, főleg a nyugati keresztény mitológiában, mint a Grál kelyhe, melyet az utolsó vacsorán vett Jézus a kezébe, majd ez fogta fel vérét a keresztfán. A megváltás tényét, az Isteni megbocsátást jelképezi.
Kerék: A kerék jelképezi az égitestek mozgását, a napok sugarait. A kerékagy az ég, a világmindenség tengelyéhez való csatlakozási pont, a széle az anyagi létezés síkja és a küllők az embereket jelképezik, akik közvetítenek a kettő között. A tarotban és az antik mitológiában is megtaláljuk a sors, a szerencse kerekét, a keleti vallásokban pedig a Szánszára kereke a létesülések (testetöltések) sorának a szimbóluma. Indiában a felszabadítási mozgalom jelképe volt a 16 küllős szövőkerék. Ez az ábrázolás a 16 megtartót, a Föld teremtőit szimbolizálja, akik a legendák szerint még ma is itt élnek köztünk. Ezt a jelképet láthatjuk a japán címerben is. Nagyon fontos szerepe van a buddhizmusban (tan-kereke). A kerék általános jelentéstartalma megegyezik a körével.
Kereszt: Két szára által kijelölt kereszteződési pont a világ középpontja, univerzális szimbólum. Az összes földrészen és minden kultúrában elterjedt. Legismertebb Krisztus szenvedéseit és a halál felett aratott győzelmét szimbolizáló latin kereszt, de számtalan más verziója is létezik. Ősidőktől kezdve ismert az égtáj-kereszt, ami tér-idő jelkép, az ankh hereszt, az élet kulcsa, a svasztika, az életkerék, a héber tav jel, ami Isten oltalmát biztosítja, a görög tau betű, mely később kivégzőeszköz lett. A kereszténység elterjedése után hihetetlenül sok variánsa terjedt el, mint jelvény és szimbólum, a kettős-, a hármas-, a liliomos-, a csillag-, a kapcsos-, a máltai-, a bizánci, a rózsás, egyenlő szárú-kereszt és még sorolhatnánk.
Kocka: A kocka és a négyzet jelentése összefügg egymással. A négy alapelem együttesét jelképezi, a stabilitás szimbóluma. Ellentétpárja a földön instabil formájú gömb, amely paradox módon az isteni szférák és az örök változás megjelenítője. Az ősi Salamon nagytemplom belső tere kocka alakú volt, mint a tökéletesség jelképe, ehhez hasonlatos a mekkai Kába-kő, mely nevét kocka formájáról kapta. A kocka az alkímiában a só jelképe, a szabadkőműveseknél a beavatások útján megnemesedett lélek.
A kocka 6 db határoló lapját kiterítve meglátjuk a keresztformát, mely az emberiség ősi keresztje, amit mindenkinek egyformán hordoznia kell.
Kör: Olyan kerek vonal, melynek minden pontja a középponttól ugyanakkora távolságra van. A világmindenség, a folyamatosság, az egység, a Teremtő jelképe. Az univerzum megjelenítője. A szóösszetétel jelentése uni-egy, versus-fordulat, amit értelmezhetünk szó szerint egy körnek. A kör a geometriában is fontos szerepet tölt be. A kerületének és a területének az aránya a legkisebb az összes mértani forma közül. Ugyanez vonatkozik a kör forgástestjére a gömbre is, amelynek a legnagyobb az űrtartalma a felületéhez viszonyítva. A könyv minden mandaláját egy megszakítás nélküli teljes kör ölelésében láthatjuk, semmi nem lóg ki belőlük, ez szimbolizálja az Örökkévaló mindenhatóságát, mivel minden élet csak benne és általa létezhet, ha volna rajta kívül valami, nem lehetne Mindenható. Ez egyben azt is jelenti, hogy minden egy egység része, a mi látásmódunk szerint akár jó, akár rossz.
Kör négyszögesítése: A nyugati misztikus hagyományokban és az alkímiában ez a qvinta essentia létrehozása, (melynek jelképe az ötszög), megjelenik a kör (égi szférák) négyszögesítése (földi szférák) vagy a négyszög körré transzformálása, amelynek véghezvitele maga a megszabadulás, az egyiptomi és az atlantiszi misztérium vallások szerint, ahol ilyen matematikai összefüggés létrejön, ott megjelenik az élet. A kör négyszögesítése elméletben lehetséges, azonban a gyakorlatban matematikai képtelenség. Ennek oka, hogy míg a négyzet kerületét viszonylag egyszerűen és pontosan meg tudjuk határozni, addig a kör kerületét 2π x r (sugár) képlettel tudjuk kiszámítani. A gondot a π érték pontos meghatározása okozza, mivel egy irracionális (végtelen tört) értékről van szó. Első tudományos meghatározását 1590 körül Ludolf van Ceulen német matematikus és hadi építészet tanár adta meg, bár biztosra vehető, hogy az ókori egyiptomiak is ismerték. Ludolf a körbe rajzolható sokszögek kerületének és a kör sugarának arányaiból számította ki a π értéket, 20 tizedesjegy pontossággal. A modern matematika végtelen számsorok segítségével több ezer tizedesjegyig pontosította. Látható tehát, hogy amikor a kört négyszögesíteni akarjuk, vagy fordítva, szükségünk lesz valami különleges dologra, szerencsére vagy hasonlóra, ami racionális gondolkodással nem felfogható, hogy sikerrel járhassunk. Ráadásul a transzformáció valódisága matematikailag ugyanúgy bizonyíthatatlan lesz a racionális elme számára.
Középpont: A négy alapforma egyike. A kezdet, az egység szimbóluma. A mindenség mozdulatlan közepe, mely tartalmaz minden lehetőséget. A világ köldöke, a három szint (ég, föld, alvilág) kapuja, a világtengely felső vége és összeköttetési pontja. A keleti hagyományban a tökéletes béke, a csend, az út (tao) jelképe. A vallások szinte mindig meghatározzák maguk számára a Föld középpontját, ilyen hely pl. a Kába-kő, Jeruzsálem stb. A kereszténységben szervesen kapcsolódik a kereszt szimbolikájához, ahol a két egyenes pont Krisztus szívénél metszi egymást.
Labirintus: Az emberek az értelmi képességük fejlődésével elvesztették szellemi tisztánlátásukat, azóta készítenek labirintus formákat, melyek a tekergő agyra emlékeztet leginkább. Az első lelet Egyiptomból származik, ahol a nyilvános kultikus területek alatt titkos szertartások színhelyei és sírok húzódtak. A buddhizmusban a megvilágosodáshoz vezető kanyargós ösvényt szimbolizálja. Az európai kultúrában a görög mitológiában a legismertebb, a Daidalosz építette krétai útvesztő, ahol a Minótaurusz rejtőzött. A labirintus formák ismerőjüknek rendet, míg a tévelygőknek áthatolhatatlan zűrzavart mutatnak.
Az önmagába visszatérő spirális labirintus a misztikusok szerint kivezet a földi világból, ennek megfelelően sok kultúrában a jelenik meg az örvénylő tánc, ami transzállapothoz vezet.
A korai kereszténységben a tudatlanság ösvényévé, a bűnök közötti bolyongás szimbólumává vált, középpontjában a Pokollal, azonban a XII. századtól a zarándok nehézségekkel teli szent útja lett. A labirintus ábrák nem csupán jelképes útvesztők, hanem mágikus jelek, amik a bejárathoz helyezve a hamis szándékkal belépők lépteit összezavarják. Az alkímiában az élet egyik jele, annak kitérőivel, akadályaival, majd a közös cél megtalálásával.
Lefelé mutató háromszög: A háromszög az energia irányát mutatja, a Földanyához való elemi kötődésünket fejezi ki. Égi erők kegyelmi megnyilvánulása.
Lépcsők: Az égi szférákba való felemelkedés a tudás megszerzésének, a lélek megtisztulásának és átalakulásának ősi szimbóluma. Amikor a lépcső az ég felé halad, akkor a lélek az isteni szférák felé halad, ha a föld alá vezetnek, akkor az okkult tudományok és a tudattalan mélységeinek megismerését mutatja. A lépcső szinte minden beavatási rítusban szerepel. Az egyiptomiaknál a holt lelkek hétfokú lépcsőn mennek fel Ozirisz trónjához, a Réhez vívő égi bárkának 9 lépcsője van. Ugyanez a Napba vezető lépcsőszimbólum megtalálható Perzsiában is. A bibliai Bábel tornya, melyet az emberek az égig akartak építeni, szintén lépcsőzetes felépítésű. Az ószövetségben Salamon trónjához vezet 6 lépcsőfok. Jézus 28 lépcsőfokon át megy Poncius Pilatus elé. A keresztény oltárok általában 3 lépcsőn állnak, amely a Szentháromságot (Atya-Fiú-Szentlélek) jelképezik. Az alkímiában a lépcsőfokok az anyag transzformálásának fázisai. A szabadkőműveseknél szintén a beavatási fokozatok szimbólumai.
Liliom: A tisztaság, az ártatlanság, a bizalom, a hit és a szelíd fény jelképe. Gyakran rokonítják a kardliliommal (nőszirom), mert mindkét virág egyértelműen a női princípiumhoz tartozik, Szűz Mária jelvénye. A kereszténység felvétele után a francia uralkodók választották emblémájuknak, hasonlóan Firenzéhez.
Lóhere háromlevelű: A kelták leszármazottainak, az íreknek a nemzeti jelképe, a kelták által tisztelt három Fehér Istennő és az ír Szent Patrik jelvénye. A szentháromság, a lényegileg azonos, de megjelenési formájukban eltérő erők szimbóluma. Az emberiség ősidőktől fogva tiszteli a hármas jellegű isteni megnyilvánulásokat, mint pl. az egyiptomi Nap isten három formája Ré-Heper-Atum, a hindu Brahma-Visnu-Síva, a hold három fázisa, a világ három szintje, az idő hármassága múlt-jelen-jövő és a keresztény Atya-Fiú-Szentlélek.
Lóhere négylevelű: Míg a három levelű lóhere szentháromság jelkép, addig a sokkal ritkább négylevelű változata szerencse jelkép. A modern korban azonosítják az anyagi szerencsével. A brit mondavilágban úgy tartják, hogy aki képes négylevelű lóherét találni, az képes a dolgok mögé látni, felismeri a szándékokat, meg tudja pillantani a boszorkányokat és a tündéreket. A szerencse mellett régen ördögűző képességet is tulajdonítanak neki.
Lótusz ülés: Más néven tökéletes ülés. A felkészült jógik számára lehetővé teszi, hogy tökéletesen egyenes gerinccel, figyelmüket éberen tartva tudjanak hosszú ideig mozdulatlanul ülni. Az egyenes gerinc nagyon fontos az energia megszakítás nélküli áramlásában.
Lótuszvirág: A szimbológiában a lótusz a teljesség jelképe, egyesíti a szellemet és az anyagot. Gyökerei a mocsárba nyúlnak, de virágát a felszínen, a fényben bontja ki. Az isteni születést reprezentálja, tisztán emelkedik ki a sárból. Mocsári növényláncot alkot, azonos tőről nő rügy, kinyílt virág és mag, a múlt, a jelen és a jövő kifejezései. Gyakorlatilag minden keleti kultúrában, az ősi egyiptomi, indiai, kínai és japán ábrázolásokban egyaránt szent növény. Magyar neve tündérrózsa, ami a lótuszvirág mitikus, szent mivoltára utal.
4 levelű lótuszvirág: A négy levél a fizikai lét 4 alapelemét szimbolizálja (tűz, víz, föld, levegő), itt még nem jelenik meg a rejtett ötödik elem, a prána, az isteni lehelet, mely a szellemileg öntudatra ébredő ember testi-lelki szükséglete. A 4-es megjeleníti a gravitációt, amely az embert a földhöz köti.
6 szirmú lótuszvirág: Az isteni teremtőerő és egyensúly jelképe.
10 szirmú lótuszvirág: A 10-es az emberiség legfontosabb száma, nemcsak azért, mert a mindennapi élet matematikai alapját képező tízes számrendszer legfőbb tagja, hanem spirituális értelemben egy ciklus végét, Isten számát jelenti. 10 ujjunk van, ami az aktivitás, az alkotás számává teszi.
12 szirmú lótusz: A 12-es szám a teljesség, a tökéletesség, a hit, az univerzum szent száma. A 12-es szám a csakrák között a szívcsakrához tartozik. A szeretet 3 fő formájának (erotikus szeretet vagy szerelem, felebaráti szeretet, agapé – az „annak ellenére” való szeretet) jelképe. Szeretet, elfogadás és megbocsátás nélkül nem jöhet létre egyensúly életünkben.
Mandorla: Két kör metszésénél kialakuló, mandula formájú, két oldalt lekerekített rombusz forma. Az ég és a föld egyesülésének a jelképe. Mindig nyílást, kaput jelöl, egyértelmű női jelkép. Régi időktől fogva ördögűző képességet tulajdonítottak neki. Jelentéstartalma hasonló a glóriáéhoz, bár eredetileg a felhőt szimbolizálta, mellyel Jézus a mennyekbe emelkedett.
Nap: A Nap a földi élet legfontosabb energia forrása, a melegség, az aktivitás, a férfi princípium, jang erő, szemben a Hold nőies jellegével. Ez a megközelítés nem volt mindig így, több kultúrkorszakban is találunk fordított ábrázolásmódot, tehát a Napot nőként a Holdat férfiként megjelenítve. Erős, kifelé sugárzó energiája, mint a naprendszer középpontja, uralkodói szimbólum, a szépség és a rend kifejezője. Látszólagos égi útja a körhöz hasonlóan a halál és az újjászületés jelképe. Világossága legyőzi a sötétséget. A vallásokban legnagyobb szerephez az Ehnaton fáraó idején bevezetett egyistenhívő egyiptomi Napkultuszban jutott. A Bibliában számos helyen találhatunk utalást Isten, Krisztus és a Nap közötti összefüggésekre, de más ősi vallásokban is, mint pl. a görög, a perzsa, a római, a hindu és a buddhizmus egyes elemeiben is fellelhetjük. Az alkímiában a végső cél az arany(ember) jelképe. Soláris világnézetünk központi szereplője. Fizikailag egy G tipusú közepes méretű csillag és nélküle nem lehetne élet a Naprendszerben.
Négyzet: A pont (középpont, alkotó), a kör (ég, univerzum) és a kereszt (ember) mellett a negyedik alapvető geometrikus szimbólum egyike, a Föld szimbóluma. A stabilitás jelképe, a halál bizonyossága a körrel szimbolizált örökkévaló isteni élettel szemben. Platon a négyszöget úgy tekintette, mint a legfőbb ideát, szépséget. A görög mitológiában az istenek anyjának, a kozmikus erőnek a jelképe. A négyzet a világ 4 sarka, az éltető négy elem szimbóluma.
Nőszirom: más néven írisz vagy kardliliom. Neve a görög szivárványra utal. A keresztény szimbolikában a szeplőtlen fogantatás, a szűziesség jelképe, Mária virága.
Orchidea: Misztikus kisugárzású egzotikus növény, a vízöntő virága. Keleten főleg a fehér, a zöld és a világos sárga virágú a kifinomultság, a luxus, a műveltség, a gazdagság, a barátságosság és a gyöngédség jelképe. Viszont a piros, a rózsaszín és a lila virágú kifejezetten a testi gyönyörök, a hűtlenség és a léhaság jelképe.
Ősanyag: a prima materia. Az alkímiában minden jelenségben meglévő, az élő és élettelen világ csírája, subsztanciája. Minden ebből épül fel és lebomlása után ide tér vissza.
Ötszög: A kozmikus, tökéletes és kiteljesedett ember szimbóluma, az átlényegülést jelképezi.
Pálmaág: A győzelem, a hírnév, a boldogság, a halhatatlanság, az újjászületés szimbóluma, elterjedt díszítő motívum. A pálma a keleti népeknél a termékenység, az anyaság, a születés, a világegyetem, az életfa jelképe. Az egyiptomiaknál a teremtő jelképe. A szentföldi zarándokok jele is, mivel a Bibliában többször is felbukkan. A szent család megmentője az egyiptomi menekülés alatt, majd virágvasárnap a Jeruzsálembe menő Jézus elé pálmaágakat helyeznek követői tiszteletük jeleként. A golgotai misztérium, azaz a megváltás után a halál felett aratott győzelem szimbóluma lett.
Pávatoll: Az egyiptomiaknál és az antikvitásban az éberség, a halhatatlanság, a kezdet és a vég (alfa és omega) együttes szimbóluma. A páva a fény és a Nap madara, csak a középkori puritanizmus szorította negatív szerepbe, mint a hiúság és a magamutogatás jelképe.
Pentagramma: Az egy vonallal megrajzolt ötágú csillag a legtökéletesebb aranymetszés elve szerint épül fel, az ember egyik ősi jelképe, mágikus eszköz. Mint önmagába visszatérő vonal a csomókhoz és körökhöz hasonlóan bajelhárító, szerencsehozó tulajdonsággal is rendelkezik. Megtaláljuk a 6000 éves sumér kerámiákon éppúgy, mint Salamon pecsétjén, a harcosok pajzsain, Püthagorasz titkos jeleként, Hügénia, a görög egészség istennő szimbólumaként és az összes ezoterikus és okkult iskola eszköztárában. A férfi és női princípium egysége, az ősanyag, a termékenység, a tökéletesség, a kiapadhatatlanság forrása. Az ember földi életterének a jele. Lefelé fordítva a bukott csillag, a rossz, a gonosz szimbóluma.
Rózsa: Női szimbólum, a szépség, a vágy, a szerelem, a lélek, a szív, az élet és a teljesség jelképe. A görög és római hitvilágban az örökkévalóság, a körforgás, az állandó visszatérés megjelenési formája, ezt láthatjuk a forgó kerekeket utánzó rózsaablakokban is. A muszlimoknál a pihenés, a szemlélődés, az isteni tudás jelképe, ezért rózsákkal ültetik be díszkertjeiket. A zsidó hagyomány szerint az élet fájáról származik, a harmónia kifejezése. A tüske nélküli pünkösdi rózsa a Szeplőtlen Szűz és a még párjukat kereső lányok jelképe. Maguk a tüskék csak a bűnbeesést követően jelentek meg ezen a szent virágon és a házasságot, annak nehézségeit és egymás hibáinak elfogadását szimbolizálják.
A rózsakeresztes rend jelvényén Krisztus szívére, a világegyetemből áradó isteni fényre utal. Az ötszirmú vadrózsa Jézus öt sebét jelképezi. Az alkímiában a hét szirmú rózsa a hét fémet, az aranycsinálás fázisait, a fehér rózsa pedig a bölcsek kövét szimbolizálja. Az ókorban a szerelemnek, a megújhodásnak és a halált megvető bátorságnak a jelképe. A krisztusi szeretetnek, a Grálnak és az örökkévalóságnak is a jelképe. Kínában és Indiában azonosítják a lótusszal (tavirózsa), bár eltérő ábrázolásban is megtalálható. A lélek, a szív és a világ misztikus közepe. A iszlámban az isteni tudás, a kozmikus erő és a Nap ragyogásának szimbóluma.
Rózsaablak: Más néven rozetta. Az univerzum tágulásának, az időnek és a térnek a jelképe, a testet öltött isteni gondolat, a tökéletesség megjelenítése. A XII. század elejétől találjuk meg az építészetben a rózsaablakokat, először csak kőcsipkés, majd üvegbetét díszítésekkel. A keresztény templomok után megjelentek a világi díszítőművészetben is, de kétségtelenül a legszebb rózsaablakokat a középkori katedrálisokban találjuk.
Spirál: Csavar vagy csigavonal. A végtelenség jelképe. A természetben gyakran előforduló mintázat. Megjeleníti a mozgást, a kifelé és befelé áramlást, a szívó hatású lunáris erőket és az expanzív hatású szoláris energiákat.
Svasztika: Horogkereszt. Ázsiában és a Közel-Keleten nagyon elterjedt Nap-kerék, élet(erő)-kerék jelképből sajnos a pusztítás szimbólumává vált a XX. századra.
Szarv: Az ősi közösségekben földi és égi hatalmi jelnek számított, így lett később uralkodói dísz, isteni jelkép. Később a sisakokon erőfitogtatásra, megfélemlítésre szolgáló díszítés lett. Keresztény felfogásban a szarvak az ördög attribútumai, viszont kapcsolatban állnak a bőséggel, a termékenységgel (pl. bőségszaru). A kos két szarvával ellentétben az egyszarvú unikornis a tisztaság, a szűziesség és a természet hatalmának jelképe.
Szent Grál: Eredetileg a kelta mondák varázsedénye, majd Jézus Krisztusnál a keresztény szimbológiában jelenik meg. Mivel alakjára és létezésére nézve semmiféle konkrét bizonyíték sincs, ezért néha tálka, néha csésze, de leginkább kehely formában ábrázolják. A legendák szerint egy smaragd, amely Lucifer koronájából esett ki, amikor az Istennel hadakozott, ezután angyalok hozták le a Földre. A Szent Grál az Utolsó vacsora kelyhe, amelyben aztán a keresztfa alatt, Arimateai József felfogta a Megváltó sebeiből kicsorduló vért. A keresztény misztikában az ókori Frigyládához hasonlóan a lelki gazdagság, a megszabadító erő és az együttérzés szimbóluma. Megjelenik az alkímiában, mint hermetikus edény, Krisztus és Mária erőinek egyesülése, illetve mint drágakő, a bölcsek köve. A szent Grál keresése központi helyet foglal el Arthur király mondakörében, erről részletesen olvashat az „Arthur király kerekasztala” című mandalánál.
Szem: A lélek tükre, az érzékelés szimbóluma. A mindentudás és a mindenhatóság jelképe. A hinduizmusban a harmadik szem a transzcendens bölcsesség és a fény jelképe. A buddhizmusban gyakran ábrázolják a Buddhákat és a Bodhiszatvákat, különösen Avalókitesvarát harmadik szemmel. A keresztény szimbolikában a mindent látó, büntető és jutalmazó Isten jelképe. A háromszögbe foglalt szem egyben védelmező Szentháromság jelkép is. A szabadkőművességben ugyanezt a jelképet a Gondviselés szemének is nevezik.
Szárnyak: Az égi szférák jelképe. Az égi (túlvilági) igazságszolgáltatás szimbóluma, mely szinte minden vallásban megtalálható.
Szív: Az élőlények mikrokozmikus központja, az élet jelképe. Az ősi kultúrákban az ösztönös, intuitív tudás szimbóluma. Az egyiptomi misztérium vallásban Ptah, a Teremtő, először csak a szívében hozta létre a világot, aztán keltette életre az ige erejével. Az indiánoknál a teremtőerő, az élet, a lélek, a vallás és a szeretet jelképe. A buddhizmusban az elpusztíthatatlanság szimbóluma. A kínaiak a szellem lakhelyének, a taoizmus a megértés és bölcsesség forrásának tartja. A kereszténységben mint a lélek, a belső ember jelenik meg, melyet csak Isten ismerhet igazán. A szív a Megváltó és a megváltás jelképe, amelyet azonosítanak a Szent Grállal. A világi szimbológia is a szeretet és a szerelem jelképeként kezeli, mind a képző- és iparművészetben, mind az irodalomban és a költészetben. A népművészetben a férfias, aktív erő jelképeként találhatjuk meg.
Sztúpa: Vallási építmény, amely az ideális Buddha alak szerint épül. Alakja harangra emlékeztet, melynek közepéből kúp alakú oszlop emelkedik, mely az ég felé irányuló szellemi akaratot, a világtengelyt és a bodhi fát szimbolizálja, amely alatt Buddha megvilágosodott. Az első sztupák Buddha halála után kb. 200 évvel, i.e.300 körül Nepálban épültek. A jávai Borobudur építését i.sz. 800 körülre teszik. Alapvető különbség a sztúpák és a templomok között, hogy belsejük tömör, egy-egy hozzáférhetetlen ereklyetartó köré épülnek. Így a hívek nem a belseje felé haladhatnak, mint a hindu, egyiptomi, mohamedán, keresztény és más vallások templomaiban, hanem a felületén emelkednek felfelé. Még egy fontos eltérést találunk más vallásokkal szemben, hogy a buddhizmusban nincsenek papok, akik a közvetítő szerepét töltenék be Isten és ember között.
Tan kereke: Egyike a buddhizmus nyolc szerencsés jelének. A nyolcrétű Ösvényen a helyes elmélkedés szimbóluma. Neve dharmacsakra, a Buddha-dharma szimbóluma. A darma jelentése hordozni, tartani, az erény-, az univerzum-, a vallás alapja. Ez a buddhizmus egyik alapfogalma, maga a kozmikus törvény. A tan kerekét gyakran ábrázolják két szarvas figura között, mivel a tanítások szerint Buddha első beszédét (a Nyolcrétű Nemes Ösvényről) a szárnáthi vadasparkban tartotta, jelképesen ekkor forgatta meg a tan kerekét, ami által lehetségessé vált a központba való visszatérés, a nirvána, az ellobbanás, ami a láng eloltása a fény kioltása nélkül. Más ábrázolásban a középső kört 16 küllő vette körül, ahol a kerékagy az ég, a kerület a Föld, a küllők az ember, aki közvetít közöttük
Telihold: a termékenység, a szaporodás, a beérés és a betakarítás szimbóluma. A Napnak alárendelt, önálló fénnyel nem rendelkező, formáját állandóan változtató égitest, így a megfoghatatlan érzelmeknek is a szimbóluma.
Tenger: A víz a női polaritás jelképe. A Neptunusz kettős jelentés tartalmú, férfias és nőies egyaránt, de a női rész uralja. A tenger az őseredeti, a káosz, a formátlanság, az anyaméh, az átalakulás helye, szimbóluma, a kollektív tudattalan helye. Jelképezi még a bölcsességet, a tudást, az utat. Mózes Könyve szerint a fény előtt teremtette Isten a tengert, az első napon. Az okkult tanokban azt találjuk, hogy a megszabadultak, akik megismerték teljes önvalójukat, szabadon mozognak a tudat összes szintjén, számukra már nem létezik tudatalatti.
Tibeti szerencse csomó (mágikus csomó): Az önmagába visszatérő, végtelen, kioldhatatlan fonat a buddhista és brahmanista szimbolikában a 8 szerencsés jel egyike, a végtelen lét jelképe. A gonoszság, a baj és az ártás elhárítására leginkább alkalmas eszköz. Kínában a hosszú élet szimbóluma. Egyiptomban az ankh-kereszt csúcsán látható hurok a halhatatlanság Izisz-csomója. A muzulmán és az indián hagyományok szintén óvó, védő szimbólumként ismerik. Még a magyar jogar kristálygömbjének aranylemezes díszítésében is végtelen mágikus csomó jelenik meg. A végtelen fonatok és hurkok alkalmasak a negatív földsugárzások kivédésére, ezért a hagyományos népi motívumok között szinte minden kultúrában megtaláljuk. A kelta-druida díszítőművészet szinte teljes egészében ezekre a hurkokra és spirálos szerkezetekre épül.
Tó: A víz a női polaritás jelképe. Az élet és a halál közötti átmenet kifejezője, az anyagi és a szellemi világ közötti átjáró szimbóluma. Misztikus volta miatt az egyiptomi templomokhoz mindig építettek mesterséges tavakat. A legendák szerint a tavak istenek és mitikus lények lakhelye, pl. Arthur halála után a Tó Tündére veszi vissza az Excaliburt.
Tölgyfa levél: A nagyság, spirituális hatalom, a férfias erő, a bátorság, a hit, a bajtársiasság, a hosszú élet és halhatatlanság jelképe. Rómában a tölgyest Jupiter isten szent ligeteként tisztelték. Gyakran találkozunk a tölggyel uralkodói és pápai címerekben.
Virág: A szimbolikában visszatérés a középpontba, az egységbe, az ősállapotba, az életörömöt és az elégedettséget fejezik ki. A virágok a fény gyermekei, a melegség hordozói, a termékenység szimbólumai, az élet fennmaradásának örök jelképei.
Töviskoszorú: A keresztény szimbológiában az Úr büntetése, az akadályok, a bánat, a fájdalom jelképe. A tövisek az Ószövetségben a bűnösök helyes útra térését, Jézus példabeszédben az Isten magjainak kikelését akadályozzák. Krisztus töviskoszorúja az uralkodói koronák párhuzama, a megváltás folyamatának a része, de egyben szent gyűrű, kötelék ég és Föld között, ezt szimbolizálja az önmagába forduló végtelen fonat.
Trifólium: A középkori díszítőművészetben nagyon elterjed 3 levélkéből álló betétek. A Szentháromság, az égi hierarchia jelképe.
Tulipán: A termékenység ősi női szimbóluma. A virágnyelvben egyértelmű szerelmi vallomás. Főleg piros változatának erős érzékiséget sugall. Az arab világban a tökéletes szerelem jelképe. A magyar népi díszítőművészetben a XVI. századtól a leggyakrabban ábrázolt virág, még a XIX. századi magyar ipart védők mozgalmához csatlakozók is tulipán jelvényt viseltek. Gonoszság távoltartó szerepet tulajdonítottak neki, ezért gyakran faragták a kapukra. Hasonlóan fontos virága Hollandiának, ahol az ország jelképe. A tündérek és más jószándékú természeti elementálok ábrázolásain gyakran szerepel a tulipán virágforma.
Űr: Az anyagi világban megnyilvánult jelenségeket elválasztó tér, amelyet a mindenütt jelenlévő isteni prána tölt ki. Az ember számára fizikailag áthatolhatatlan üresség, a semmi, a vákuum megfelelője. Űr van az atomok, a sejtek, a bolygók, a galaxisok között. Ez választja el a különböző funkciókat az életfolyamatokban.
Yantra: Misztikus geometriai forma, isteni szimbólum. Eredeti jelentése támaszték, eszköz. Többféle változata is létezik, de ez a minta a yantrák őstípusa. Mind a hindu templomok alaprajzaihoz hasonlóak, a világmindenség miniatürizált változatai, a világon létező jelenségek megjelenítését és megértését segítő meditációs eszközök. Segítik különböző tudatszintek összekapcsolását.
Zodiákus (állatöv): Míg a kínai állatöv a Jupiter 12 éves ciklusának felel meg, addig az Európában is elterjedt mezopotámiai – káldeus – hagyomány a Nap pályájával földi nézőpontból egybeeső 12 csillagképet nevezi állatövnek. Ezek sorrendben a következők: kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, skorpió, nyilas, bak, vízöntő, halak. Ugyanez az asztrológia rendszer terjedt el Egyiptomban, Perzsiában, az antik Görögországban és a Római Birodalomban. Eredetileg csak az uralkodók és népeik sorsára állítottak fel horoszkópot, de a görög időkben elkezdődött az egyén sorsának és jellemének kutatása a csillagjóslásban.
A középkori Európában az uralkodói palotákban, a templomok díszítésein, a rózsaablakokban és a képzőművészet kiemelkedő alkotásain is megtalálhatjuk az állatövi ábrázolásokat, mert elit tudásnak számított, még az orvoslásban is felhasználták. Az asztrológia és az asztromómia csak a felvilágosodás korában és az ipari forradalom alatt vált szét két különálló tudományágra. Az asztrológia nagyrész félre értettsége miatt fokozatosan veszített pozíciójából. Pedig ugyanolyan évezredes megfigyelésekre alapozott, folyamatosan fejlődő egzakt tudomány, mint elismertebb testvére a csillagászat (asztronómia).
